Többféle technikával:

• fizikai izolációval, dedikált processzorokkal – az IBM Power System rendszerek esetén a PowerVM által biztosított ez a lehetőség. A létrehozott logikai partíciókhoz dedikálhatunk processzorokat, illetve exkluzív módon hozzárendelhetünk I/O erőforrásokat is. A rendszermemóriát az ún. hypervisor segítségével osztja szét a rendszer az egyes logikai partíciók között. A partíciók egymás memóriatartományához nem férnek hozzá.
• fizikai izolációval, megosztott processzorokkal – az előbbihez hasonló, szintén az IBM Power System rendszerek esetén a PowerVM által biztosított ez a lehetőség. A különbség annyi, hogy az egyes logikai partíciók közösen használják a processzor erőforrásokat, nem szükséges tehát egy-egy egész processzort dedikálni egy partíciónak.
• megosztott erőforrásokkal – az IBM Power System rendszerek esetén a PowerVM, az x86-os rendszerek esetén pedig számos egyéb virtualizációs szoftver (VMWare, Xen, QEMU, VirtualBox stb.) biztosít hasonló funkcionalitást. A megoldások közös jellemzője, hogy a számítógép (valamint a benne található firmware) és az alkalmazások számára kialakított operációsrendszer-környezet közé egy köztes réteg ékelődik, amely a fizikai erőforrások felett rendelkezik, illetve azokat virtualizált formában rendelkezésre bocsátja
• megosztott operációsrendszer-példánnyal – az AIX v6 operációs rendszer által biztosított szolgáltatás, amelyben egy operációsrendszer-példányban több szeparált környezetet (workload partíciót – WPAR) alakíthatunk ki. A WPAR önálló IP címmel rendelkezik, rendelkezhet külön felhasználó- és csoporthalmazzal, megosztott eszközökkel, fájlrendszerekkel.